A férjemmel a napokban egy bevásárlóközpont mozgólépcsőjén szerettünk volna az egyik emeletről a másikra eljutni . 

Sajnos nem működött a lépcső így kénytelenek voltunk gyalog  elindulni rajta. Ahogy haladtunk lefelé a lépcsőn a fém vibráló érzést váltott ki bennünk. Még mondta is a férjem,hogy ne nézzek le,mert nagyon rossz érzés ne hogy leessek. 

Előttünk egy 7-8 év körüli kisfiú állt, lejjebb pár lépcsővel édesanyja. Egyszer csak a kisfiú lemerevedett és kezdet összecsuklani, remegni, azonnal elkaptam és még édesanyja odaért próbáltam tartani a kis testét.

Anyukája eszméletlen gyorsasággal kikapta a táskájából az ismert gyógyszert és határozott utasításokat adva nekem, hogy tartsam a gyermeke fejét nehogy beverje ,beadta az életmentő gélt természetesen én addig tartottam a fejét nehogy baj érje. Ezek után az anyuka felkapva a tehetetlen testet lecipelte a mozdulatlan lépcsőről.A hölgyet  megnyugtattam, hogy viszem a táskáját ő csak foglalkozzon a gyermekével, leértünk a lépcső aljára. Addigra a biztonsági őr elvette a kisfiút az anyukától és egy padra lefektette. Én átadtam az a táskáját és amiért megfogalmazódott bennem a történet megírása az akkor történt.

Elvette a táskát MEGÖLELT és MEGPUSZILT és azt mondta KÖSZÖNÖM!!!

A legeslegnagyobb bajban, amikor a gyermeke vélhetően krónikus betegségben szenved,és a roham megszüntetésével foglalkozik, még erre is volt ideje, ereje, gondja. Számomra HIHETETLEN volt.

Annyira a hatása alá kerültem,ami egész hétvégén foglalkoztatott.

Férjem teljesen lefagyott az események láttán,de ahogy tovább haladtunk csak erről tudtunk beszélni.

Teljesen átértékelődött számomra az a nap és talán az élet is. Semmi nem fontos csak az egészség!! Már nem érdekelt, hogy mi van a kirakatban, ki bántott meg, sokkal jobban foglalkoztatott, hogy ez az ÉDESANYA minden nap milyen problémával  birkózik meg.

Fél óra után már indultunk haza és a férjemet kértem nézzünk el arra ahova a kisfiút lefektették,hátha még ott vannak és jobban van már.

Anyukájával ott voltak,de még pihent a kisgyerek és várták,hogy jobban legyen . Amikor az édesanya észre vett engem ismételten MEGKÖSZÖNTE a segítségemet. Gondolom az Őt ért megrázkódtatástól és izgalomtól sírva mondta, hogy mindjárt jobban lesz a gyermeke és hazaindulnak. 

Megsimogattam a karját és jobbulást kívántam és mi is hazaindultunk.

Minden elismerésem az Édesanyának!! Teljesen megváltoztatta az értékrendemet,hogy mi a legfontosabb, mi nem a további életben.

Hálával tartozom,hogy találkozhattam vele!!!!! 

Én köszönöm!!!