November 11. Márton napja. Ehhez a naphoz nagyon sok babonát, szokást köt a néphagyomány.
Márton nap a 40-napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap.
Ilyenkor jóízű és gazdag falatozást tartottak.
Márton-nap története
Szent Márton a legenda szerint Savaria-ban a mostani Szombathelyen látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben ( pontos dátumot nem tudják) Jóságáról már élete során legendák keringtek .A franciaországi Amiens városában szolgált a római császár katonájaként és egyik hideg téli éjszakán odaadta köpenyének felét egy szegény koldusnak.
Az alázatos misszionáriust még az életében püspökké akarták szentelni.
A monda szerint a szolgalelkű Márton mikor ennek a hírét megtudta elbújt a libák óljába, de a szárnyasok hangosan gágogtak, szárnyaikkal nagy zajt csaptak és így elárulták a rejtek helyét. Így végül Mártont 371-ben püspökké szentelték majd haláláig 398-ig Toursban segítette a rászorulókat.
Márton nap, mint időjós
Szent Márton napja körül álltálába elromlott az idő, leesett az első hó.
A népi hagyomány szerint ha Márton „fehér lovon érkezik” vagyis Márton napon esik a hó akkor enyhe telünk lesz.
Ha pedig „barna lovon nyargalássz” és ezen a napon nem esik a hó akkor kemény, havas télre kell számítanunk. Vagy azt is szokták ilyenkor mondani, hogy:
"Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.
A Márton-napi lakomák
1171-ből származik az első írásos beszámoló. Régen Szent Márton jelentette a parasztoknak az év végét, ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat és megkezdődött a téli pihenő időszak. A cselédek ilyenkor kapták meg az évi fizetésüket meg egy libát.
Márton napon országszerte lakomákat rendeztek azért, hogy a következő esztendőben bőven legyen mit enni. Szokás volt a liba húsából a papnak is küldeni, mégpedig az állat hátsórészéből. Innen ered a „püspökfalat” szavunk is.
És a végére még egy népszokás:
Ezen a napon kóstolták meg először a bort mert ilyenkor változott a must borrá. Ezért nevezték Mártont a borvidékeken az újbor védőszentjének.
