A szépszámú közönség az előadás végén kérdésekkel bombázta a szakembert, természetesen a gyermeknevelés állt a középpontban. Mi is erről faggattuk.

– A legtöbb szülő bizonytalan abban, mennyire terhelheti gyermekét iskolán túli feladatokkal. Mint ajánlana számukra?
– Komoly probléma, hogy teljesítményelvű világban élünk, amely állandóan változik, a szülők pedig gyakran nem is tudják,  mit kezdjenek a gyerekkel. Mivel a legjobbat akarják, külön órákra adják, holott a gyereknek az kellene, hogy a szülő haszontalan dolgokat műveljen vele, mert az lenne neki a leghasznosabb: hülyéskedni, dögönyözni, csiklandozni, biciklizni, fagyizni, mesélni…

– Gyakran halljuk, hogy gond van a mai gyerekekkel. Ez azért van – mint ahogy előadásában is említette -, mert a szülők nem játszanak eleget a gyerekkel és nincs meg a testi kontaktus? 
– A világ rettenetesen sokat változott, 200 év alatt többet, mint azelőtt 2000 év alatt. A gyerek számára ez egy rendkívül nehezen feldolgozható dolog. A gyerek örökmozgó. Régen szabadon rohangálhatott, mert volt nagy udvar, kert, patakpart, mező, fára mászhatott, ma viszont ül a képernyő előtt, és ez óriási baj! A ki nem élt aktivitás, duzzad és agresszióban robban!

– A gyereknek hatalmas a képéhsége, mert képekben dolgozza fel, amit megtud a külvilágról és a saját belső világáról. Képeket vetít ki játék és mesehallgatás közben. Ha viszont megjelenik a külső kép, például tévézés közben, a gyerek nem tud különbséget tenni, csak azt érzi, hogy ettől megnyugszik, feldolgozódnak benne a dolgok. De egy idő után rágja a körmét, csavargatja a haját, rezeg a kanapén, mert nem mozog, ettől pedig agresszívebb lesz. Leáll a belső képkészítés. Külső képek jönnek, átmossák a védtelenné vált agyat, ettől még agresszívebb lesz. És ez akkor is igaz, ha a gyerek csak a legszebb természetfilmet nézi. És még nem is beszéltem az agresszív filmekről, ami elsősorban az érzelmileg elhanyagolt gyereknek árt. Neki azonnal minta, azonnal kiélési lehetőség.

Tehát az életkörülmények önmagukban agresszívvé teszik a gyereket, aki rengeteg frusztrációval küzd. Nincs otthon senki, egyedül van, nem szeretik úgy, ahogy van, nem elég jó a teljesítménye az iskolában, frusztrációk tömege teszi agresszívvá a gyerekeket. Telis tele van az életünk szóbeli agresszióval, és az agresszió agressziót szül! Így aztán ne csodálkozzunk, hogy a gyerekeink agresszívek, vagy ami még rosszabb, depresszívek. A depresszió pedig a befelé fordított agresszió, amely gyakran öngyilkossághoz vezet.

– Ön tehát egyáltalán nem engedné a gyerekeknek, hogy tévét nézzenek?
– Én a kompromisszumok híve vagyok: lehetőleg iskolás korig ne, iskolás korban csak közösen kiválasztott műsort, limitált időben, egy nap maximum 20 perc, és most jön a legszörnyűbb: valamelyik szülővel együtt.

Vekerdy Tamás

– Mi az oka annak, hogy nem tudnak játszani a gyerekek?
– Nincsenek gyerektársaságban, nincsenek bandák, csapatok, indián törzsek, a gyerekek egyedül ülnek otthon a különböző képernyők előtt, nincsenek nagy családok, ráérős nagyszülők, akik bevezetik a gyerekeket a játékba és játszanak velük. Hihetetlenül sok játék van, amiket a gyerekek, ma már nem ismernek. Nem játszanak bújócskát, fogócskát, ipi-apacsot, labdajátékokat.

– Hogyan szorítaná vissza a fiatalkorú bűnözést?
– A tizenévesek gyakorta lopnak, van úgynevezett érzelmi lopás is ebben az életkorban, amikor az érzelmileg nélkülöző gyerekek így szereznek örömet maguknak, és van természetesen olyan lopás, amire a nagyok küldik be a kicsit. És hiába szállítjuk 12 év alá a büntethetőség korhatárát, akkor az az alattit küldik be lopni. A büntetés nem megoldás. Szerintem nincs ez eléggé kidolgozva, nincs benne elég szakértelem és pénz.

Ott van a média szuggessziója, ahol mindig a bűncselekmények az érdekesek. Hosszú vita volt arról, hogy ezek erőszakosabbá teszik-e a gyerekeket. Ez a vita eldőlt, aki hajlamos rá, annak növeli az agressziós szintjét. Tragikus esetekről hallunk, amikor két gyerek megöl egy harmadikat, miután megkínozta. Meg kell nézni, honnan volt bennünk ekkora feszültség. Mi volt a probléma. Szörnyű, hogy ilyesmi történhet, de igazából nem ismerem a kutatást, ami ennek utána járt volna. Másfelől tudjuk, hogy a világban mindig történtek rettenetes dolgok, csak arról korábban nem hallottunk. Ma viszont minden szörnyűség itt van előttünk este a híradóban, még az is ami a legtávolabbi helyen történt.

– Hogyan segíthetünk a gyerekeinknek, hogy leküzdjék ezeket a frusztrációkat?
– Ha tudatában vagyunk, már az is nagyon sokat számít. A kérdés, hogy hozunk-e valamilyen, akár anyagi áldozatot is a gyerekekért. Van-e egy anya, aki kemenceszerűen otthon van, aki jókat főz, aki beszélget, aki este jelen van a gyerek számára, vagy egyformán fáradt szülők zuhannak be, és csak mindenkinek arra van ereje, hogy lerogyjon a tévé elé.

– Mit üzenne az édesanyáknak, mit tegyenek, hogy gyermekeik boldogok legyenek?
– Próbálják meg jól érezni magukat, mert az nagyon fontos a gyereknek. Tudjuk, hogy a gyerekek kiszívják a vérünket, rágják a húsunkat. Ez így van, ezért meg kell néha szabadulni tőlük. Időként kell, hogy anya is szabadon lélegezzen, elmenjen a férjével vacsorázni, moziba, hogy aztán a gyerek újra egy pihentebb, rághatóbb anyát kapjon vissza. Nagyon fontos, hogy az anya jól legyen. Hogy tudjon örülni az életnek és a gyereknek, és ne csak szenvedjen tőle és a rengeteg tennivalótól.

Könyörögve kérem az anyákat, hogy ne vasaljanak, mert a vasalás egy pokol. Nem lehet úgy háztartást vezetni, mint régen, amikor nagycsaládok éltek együtt, és amikor háztartási alkalmazottak voltak. Legyen rendetlenség a lakásban, legyen kedély az otthonban, lustálkodjon, pihenjen az anya. Ne adja át magát ezeknek a hajszolásoknak, amit a külvilág és nem egyszer, mi férfiak szeretnénk kipréselni a nőkből.

A cikk írója:Vajda Piroska