....azaz hogyan éljük túl az első elválasztást!
Saját négy gyerekes tapasztalatom alapján mondhatom hogy a könnyű elszakadás nem aránylik egyenesen a gyermekek számával. Nekem mindegyiknél össze kellett kaparnom magam, Három aránylag jól vette az akadályt és a negyedik két hét ovi után döbbent rá hogy anya nincs mellette.
Bár már nagyok a gyerekeim mégis még mindig pontosan emlékszem a gyötrő gondolatokra amelyek kísértettek egész addig míg értük nem mentem. Természetesen a marcangoló önvád, hogy milyen gonosz anya vagyok, hogy az oviban hagyom, hetekig nem hagyott nyugodni.
Pedig mi szerencsések vagyunk. Ugyan sok anyagi lemondással járt, de úgy döntöttünk én nem állok munkába, mert így tudunk a gyerekeknek a férjemnek egy nyugodt biztos hátteret biztosítani. Utólag sem bánom, hogy így döntöttünk. Nagyban befolyásolta a gyerekeim egyéniségének pozitív alakulását, a kimagasló érzelmi intelligenciájuk kialakulását ez a döntés.
Most abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én lettem a beszoktató, azaz a másik oldalt is megtapasztalhatom. Egy családi napköziben helyezkedtem el. Most a beszoktatási időszakban vagyunk és láthatom hogy 1-2 nap után kb. 2 perc anya távozása után és a barátságos közegben pillanatok alatt elfelejtik a gyerekek az elszakadás kínját. Azok a gyerekek akik nem érzik az anya szorongását, ahol az anya nem vádolja önmagát simán veszik az akadályt. De azok a gyerekek ahol az anyában egy pillanatra is megfordul a gondolata annak, hogy ön vádaskodjon, vagy sajnálattal nézzen a gyerekére mert el kell válniuk, azok a gyerekek szenvedik meg az elválást a legjobban. Hiszen egy hullámhosszon vannak anyjukkal és az összes érzelmi rezdülésüket érzik kis láthatatlan letapogató csápjaikkal.
Tehát ha eljött az idő, tegyük először rendbe a saját érzéseinket. Bizonyosodjunk meg abban, hogy az akire bízzuk a csemeténket szerető, és odaadó lesz a gyermekünkkel. Ha megtaláltuk a megfelelő helyet, személyt engedjük el a szorításunkból a legféltettebb kincsünket, mert az ő fejlődéséhez már rajtunk kívül másokra is szüksége van. Játszópajtásokra, kis barátokra, új élményekre.
Nos itt igaz a mondás: Ha igazán szereted elengeded!
Egy trükköt mi is bevetettünk. A legjobb ha az Apuka viszi el a kicsit reggel. Így amikor indul otthonról olyan mintha a boltba, vagy csavarogni menne Apával. Így nem érzi sem az anya sem a kicsi az elszakadás érzelmi kínját. Nagyon nagy segítség volt! :)
Kívánom hogy minél zökkenőmentesebb legyen a beszoktatás!
Hajrá Anyák!
Saller Kati
